Hajnal előtt - 2.fejezet

Dühtől izzó szemekkel közelített az ágyamhoz, ahol mind a hárman ültünk. Mihelyst elém ért, lekevert nekem egy jó nagy pofont. Amit szerintem a fél klán meghallott. Az arcom égett ott, ahol megütött, éreztem ahogy könnyeim gyűlni kezdenek, de nem sírtam.. egyszerűen nem akartam sírni, még csak azt se mondtam, hogy: "áú". Nem akartam megadni neki ezt az örömöt. Eddig észre se vettem, de Solar és Catlyn mellettem morogtak. Zoe hirtelen rájuk morgott, majd megszólalt.

- Ne merészeljétek, más különben apátoknak mesélek a kis magánakcióitokról és akkor a pincében végzitek odalenn!-a végén kimutatta éles fogait, mire barátnőim elhallgattak. Ők is gyűlölték, ahogy én; de ahhoz, hogy szembeszálljanak vele, sajnos ők is gyengék. Még én is az vagyok ezzel a pusztító erőmmel.. Hogy miért kaptam ezt a pofont az szinte teljesen lényegtelen, hisz így is.. úgy is neki van igaza, bármit mondok apámnak, de azért megkérdem..

- Ezt miért is kaptam?-a hangom ugyan olyan volt, mint néhány perccel ezelőtt, aminek nagyon örültem.

- Mert becsaptad az ajtót és mert csak úgy faképnél hagytad a szüleid!-válaszolta a szipirtyó.

- Te nem vagy az anyám és soha nem is leszel az!-morogtam, ő pedg ismét felém lendítette a kezét, hogy megpofozzon.

- Zoe.-szólalt meg apám, valahol az ajtóm környékéről. A banya megfordult.- Megtanulta a leckét.-szólt, majd mind a ketten távoztak. Az egész kastély fültanúja volt ennek.. szuper. Solart hívatta Vladimír, így Catlyn-nel maradtam.

- Mihez kezdesz?-kérdezte.

- Hát.. Most, hogy megtudtam.. az a banya lesz a nevelőanyám... Gőzöm sincs.-sóhajtottam. A szobámba ekkor belépett Viola. - A kopogás mindenkinél luxus?

- Bocs. Csak Enrique azt mondta, szóljak neked. Ugyanis az esküvőjük két nap múlva lesz. Te leszel Zoe koszorúslánya, így nem ártana felkészülnöd erre lelkileg.. Enrique ezt mondta.

- Hogy mi?!?-néztem rá értetlenül. Nem tolhat ki velem ennyire az apám!

- Ez biztos?-kérdezte Catlyn.

- Száz százalékig.-Viola sajnálkozva nézett rám. Bizonyára ő is fültanúja volt az előbbinek.

- Oh.. remek. Kösz, hogy szóltál.-suttogtam magam elé bámulva. Szemem sarkából láttam, ahogy bólint, majd távozik. - Cat.. ki akarok menni innen.

- Mi?! Hisz te is tudod.. hogy csak akkor engednek ki az őrök, ha küldetésre megyünk. És téged soha nem engednek ki, ahogy már engem sem..

- Igen. Ezt tudom. Szökjünk ki! Nem mennénk nagyon messzire.. ép csak a környéken lennénk. Szóval?-néztem rá kérdőn.

- Rendben!-mosolyodott el, majd felállt és felhúzott engem is az ágyról. Az akciónk eléggé bonyolult volt, még egy vámpír számára is.. viszont tényleg senki sem látott meg minket, ami jó, nagyon jó. Hisz, ha bárki elkap minket, akkor tutira lezárnak az alaksorba. Még ezzel a hatalmas erőnkkel is esélytelenek vagyunk egy csoportnyi vámpírral.. De a lényeg az, hogy a terv tökéletesen bevált, így most épp az erdőben rejtőzködünk.
- Olyan jó idekint lenni!-mondtam mosolyogva barátnőmnek, s megpördültem a tengelyem körül.- Már el is felejtettem milyen jó a természetben lenni. Folyton csak azok a düledező falak.. Ha nem jövünk ki, én tényleg bedilizek!
- Azt el is hiszem.-Cat ekkor megragadott és így együtt dőltünk el a fűben. Gyermeki játszadozásba kezdtünk, amin végül mindketten csak nevetni tudtunk.
- Olyan jó itt lenni, messze apámtól Zoe-tól és a kötelezettségektől.-sóhajtottam a fűben ülve.
- Igen. Tudod.. lehet hogy nem is olyan rossz a nomádok élete, mint azt gondoljuk.. ők folyton a szabadban lehetnek, míg mi be vagyunk zárva...-mondta barátnőm, de hirtelen elhallgatott, még csak lélegezni sem lélegzett és már én is tudtam, miért. Én is ugyan úgy tettem, mint ő és csak remélni tudtam, hogy nem vesznek észre minket..