16.fejezet

(Adam)Három napja szenved. És én azóta itt ülök a szobája sarkában, nem merek közelebb menni hozzá, félek, hogy bántanám. Még mindig kiáltozik a fájdalmaktól. Istenem, miért kell ezt végig szenvednie? Még ilyenről sem hallottam, egy vámpír imádkozik.. Szép, hova süllyed már a világ?.. Solar abbahagyta a sikítozást.
- Adam. Te mit keresel itt? Te?...-mondta Katherine, amikor belépett a szobába.
- Én változtattam át. És nem akartam egyedül hagyni, de bántani sem.-válaszoltam. Bólintott, majd Solar hoz sétált.
- Nemsokára felébred.-mondta.
- Akkor én megyek...-mondtam és az ajtó felé indultam.
- Szerintem, örülne, ha látná, hogy végig itt maradtál és nem hagyhatsz itt egyedül egy újszülött vámpírral!-mondta. Ez két nagyon jó ok, miért kéne itt maradnom. És ezt a kis boszorka is tudta.
- Rendben.-válaszoltam. Kimentem a fürdőbe, némiképp javítsak az ábrázatomon, nem akartam, hogy ez legyen az első vámpír emléke, hogy úgy nézek ki, mint egy szörnyeteg, még ha az is vagyok. Mikor visszaértem, még mindig nem ébredt fel.
- Mikor nyitja ki a szemét?-kérdeztem. Katy válasz helyett, inkább tanulmányozta Solart.
- Ez érdekes...
- Mit művelsz?-kérdeztem.
- Gyere ide! Onnan nem fogod megérteni!-mondta és sajnos muszáj volt neki engedelmeskednem, mert iszonyatosan érdekelt, hogy mi van Solar-ral.- Fogd meg a karját!-utasított tovább a kis boszorka.
- Miért?
- Csináld!-nézett rám szúrós szemekkel. Solar teljesen úgy nézett ki, külsőleg mint egy vámpír... megfogtam a karját és...
- Nem lehet! Biztos, hogy már teljesen átváltozott?-kérdeztem, mert egyszerűen nem tudtam elhinni!
- Igen, biztos. Én sem értem, hogy miért meleg a bőre... Mindjárt felébred. 5...4...3...2...1...0-és pontosan 0-ra Solar kinyitotta a szemét. Katy a sarokba húzódott, na igen, rajta látom, hogy fél. Solar kíváncsian nézett körbe a szobában, biztos másmilyen, mint ember szemmel... Miután megnézte a szoba minden négyzetcentijét, utána én voltam a soron. Egy darabig figyelt, majd megszólalt.
- Minden másmilyen.-mondta majd csodálkozva nézett körül.- Ezt én mondtam? Teljesen másmilyen lett a hangom!- Hát lehet, hogy az előző hallásához képest más, de szerintem ugyan olyan, mint volt. Épp szóvá akartam tenni, mikor Katy megköszörülte a torkát. Rögtön kapcsoltam. Talán megbántanám vele.
- Katy, te miért ülsz a sarokban?-kérdezte Solar.
- Újszülött vagy. Kiszámíthatatlan; lehet hogy rám támadnál.-mondta Katy.
- Azért köszi, hogy itt vagy. Sokat jelent.-mondta Katynek, majd felém fordult.- Neked is köszönöm Adam és sajnálom..
- Mit?-kérdeztem.
- Nem akartam, hogy szenvedni láss, de gondolom láttál.-suttogta. A kezére nézett, amin épp az én kezem volt. Elvettem a kezem, amilyen gyorsan csak tudtam.
- Sajnálom.-mondtam és épp készültem elhagyni a szobát, amikor felállt és elkapta a csuklómat.
- Várj! Ez.. nem stimmel! Hidegnek érzem a kezed és.. valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva két szívdobogást hallok!-mondta.
- Mi?-kérdezte Katherine.
- Két szívdobogás? Az nem lehet!-mondtam, de aztán én is meghallottam.- Lehetetlen...-suttogtam.
- Nem lehet, hogy kiszívtad a méreg egy részét?-kérdezte Katherine. Ha így nézzük, akkor elképzelhető...
- Nem tudom.-mondtam.-Lehetséges...

Puszillaktiteket!
niki23

15.fejezet

Sziasztok! Fent van a fejezet! ;D de ezt gondolom látjátok! ez most, amolyan "mindenhova egyszerre teszem fel a friss fejit" dolog. ^^ szóval most van egy időre elég olvasnivalótok! A fejezetről annyit, hogy nekem idáig ez az egyik kedvencem ebben a blogban! Remélem tetszeni fog!

(Adam)
- Adam, beszélni szeretnék veled.-mondta Caius.
- Igen, Mester.-mentem oda hozzá.
- Emlékszel ugye a két Brown lányra?-kérdezte, mire bólintottam.- Mára lett kitűzve az átváltoztatásuk.
- Értem. Mit tehetek ez ügyben?-kérdeztem.
- Catlyn-t, Corin változtatja át, de nem merem rábízni, mind két lányt, így szeretném, ha Solar-t te változtatnád át.-mondta Caius. Komolyan azt akarja, hogy változtassam át? Én?
- Én, nem tudom, mit mondjak..-válaszoltam.
- A Brown lányok értékesek a Volturi számára és szeretnénk ha túlélnék, ezért választottunk téged és Corin-t.
- Értem, köszönöm Mester.-mondtam, Caius, bólintott, majd a szobája felé vette az útját. Komolyan nekem kéne átváltoztatnom? Nem biztos, hogy képes lennék rá... És ha nem bírok megállni? Az egész Volturi számít rám! Nem hagyhatom őket cserben! Elindultam Solar szobájához. Mikor odaértem, bekopogtam, majd beléptem az ajtón. Mondhatom nem erre számítottam. Solar meglepetten nézett rám, biztos másra számított.
- Szia..-köszönt, kicsit félénken, nem értem, most miért ilyen, általában bátor szokott lenni... Tegnap például Alexával veszekedett, már most olyan, mintha közénk tartozna.. Bólintottam, köszönés kép. Tudta, miért vagyok itt, láttam a szemében és már azt is tudom mitől fél.
- Nagyon rossz lesz?-kérdezte.
- Igen.-válaszoltam tömören. Sosem szerettem kifejteni a dolgokat, az valahogy nem én voltam, csak egyszerűen megmondom, hogy mi van és kész, ez vagyok én!
- Nem lehetne minél hamarabb túlesni rajta?-kérdezte, kicsit bátrabban, mint az elején. Én is szívesen lennék rajta túl, de nem tudom, képes leszek-e visszafogni magam.. Ezt, hogy mondjam el? Nem olyan rég ettem, az igaz, de akkor sem hiszem, hogy képes lennék rá.. nem is értem, miért engem választottak Aro-ék..
- Kérlek..-suttogta Solar. Jaj, muszáj még kérlelnie is? Így is nehéz, hiszen ember.. igazából félnie kéne tőlem, de nem fél.
- Nem félsz.-jegyeztem meg.
- Nem..-suttogta, szinte hang nélkül, néhány lépést közelebb léptem hozzá.
- Miért?
- Mert nem bántanál, csak azt teszed, ami szükséges.-formálták ajkai a szavakat, de hang nem jött ki a torkán.
- Félsz, de nem amiatt, hogy talán bántalak.
- Tudom, hogy nem bántanál.-mondta hang nélkül.
- Te tudod.-ez volt az utolsó mondat, amit kimondtam, majd villám gyorsan elé álltam és puha húsába haraptam. Megízleltem íncsiklandó meleg vérét, éreztem, ahogy lecsúszik a torkomon... Testem felmelegedett a vérétől... Csak egy dolog nem stimmelt. Bárki, akiből eddig, ittam, sikítozott, de ő nem.. Elengedtem, majd lefektettem az ágyára. Mosolygott, de láttam a szemén, hogy fáj neki. A méreg már elkezdett hatni. A nyaka, a haja és a blúza véres lett, nem akartam egyedül hagyni, de egyszerűen muszáj volt hátrébb állnom, mert a vére, túlságosan csábított. Fájdalmában összeszorította szemét és felkiáltott. Tudtam, hogy nem tudom megakadályozni, hogy fájjon neki, de mégis szerettem volna. Rossz így látni...

(Solar)
Olyan ez az egész, mintha beledobtak volna egy verembe, ahol a sötét tűz elevenen eléget. Iszonyatosan fáj! Nem értem, hogy mehettem bele?! Ennél még a halál is jobb! Jó nem biztos, de talán nem fájna annyira. Eszembe jutott egy idézet, talán még az egyik gimis irodalom órámról: "Tűrj és tarts ki, ez a fájdalom hasznodra lesz egykor." Hát remélem, hogy igaza van a szerzőjének, bárki is írta...

(Catlyn)
Rohadtul fáj ez az egész! Miért nem mondták, hogy ennyire fáj? Akkor nem akarok tetves vámpír lenni, bár ígyis-úgyis az lenne belőlem... Tényleg.. kíváncsi vagyok, hogy tudják-e... Bár bizonyára nem.. Na majd kíváncsi leszek az arcukra! Pedig, azt hittem a múltkor, hogy lebuktam, de szerencsére senki sem gyanakodik! ÁÁáá csak ne fájna ez annyira!

(Solar)
Nem akarok kiabálni, nem akarom, hogy Adam hallja, mennyire fáj. Egyszerűen nem akarom, hogy gyengének lásson. Láttam az arcán... Láttam rajta, hogy mennyire fájt neki, hogy látta a fájdalmam. Nem akarom, hogy lássa, vagy hallja, hogy ez az egész mennyire fáj nekem... Szeretnék erősnek tűnni, de sajnos nem tudok...

//"I hope you like it!"//
Puszillaktiteket!
niki23

14.fejezet

Sziasztok!  Itt a fejezet! Jó olvasást!
Puszilokmindenkit!
niki23

(Solar)

Letelt a három nap... Miután átváltoztatnak, hivatalosan is vérszívónak számítunk... Az elején nem annyira tatszett a dolog, de miután megismerkedtem Katyvel, meg Anaval, meg a többiekkel.. Egyre jobban tetszik a gondolat, hogy nemsokára több időt tölthetek velük! Ez alatt a három nap alatt sok minden történt. Többek között Katy és Dem összejött, aminek nagyon örülök, csak sajnos, így nem látom annyit, a barátnőmet. Ana néha gyakran szomorkodik, mert Alec-et egyre többet küldik különböző küldetésekre.. Megismerkedtem mindenkivel. Többek között Mich-el és Christyvel, ők a lányok vér szerinti édesanyjuk, olyan jó nekik, hogy él az anyukájuk, nekem úgy hiányzik az enyém, vagyis a miénk Catlynnel. Ha már Catlyn, mostanában, egyre kevesebbet látom, nem tudom hogy hova szokott eltűnni, de szerintem valami nem stimmel körülötte.. Fura, pont a húgomra gyanakszok? Én sem vagyok teljesen épp.. Aro, az én jövendőbeli királyom, vagy mim. Nagyon szereti Anat, látom a szemében.. istenem, mit nem adnék, ha az én apám valaha így nézett volna rám... de ez már a múlté. Már nem leszek többé ember, így sosem láthatom az élő rokonaimat, bár nem igazán van.. így nem ér nagy veszteség... Ja igen, mivel nem akarok szomorkodni, átterelem a témát a többiekre. Például... Félix. Ha hangulatjellel kéne ábrázolnom, akkor a legmegfelelőbb a XDDD lenne. Ő a Volturi "mókamestere". Imádom, bár néha zavar a sok perverz vicce.. Néha Santiagoval összefognak és valamelyik Volturi tag ellen "támadnak" vagyis megszívatják, olyankor sajnálom az "áldozatukat", de persze később mindenki csak nevet az egészen. Bár néha el durvulnak a tréfák... Tegnap Jane-t piszkálták és cserébe jól megkapták a magukét. Jane órákig kínozta őket.. hiába nem akartam tudni róla, de a kiáltozásaik túl hangosak voltak.. Felix párja (ahogy itt szokás mondani a barátnőt ill. a barátot), Rose. Őt elég ritkán látom, igazából nem tudok rólla sokat, csak annyit, hogy ő tudja változtatni a szemszínét barna vagy vörös árnyalatúra, így néha segít Heidinek az "ételhordásban". Nem tudom, hogy képes leszek-e bántani azokat az embereket, bár Katy azt mondta, hogy az újszülött vámpírok, mivel majd az leszek, életük első néhány évében, csak gyilkolni akarnak... nem tudom, mi lesz így velem. Jó, inkáb folytatom a saját kis.. jellemzésemet.. ott van Corin, rólla szinte semmit sem tudok, aztán ott van Sonja és Heidi ők a kastély vásárlás mániásainak vezetői.. remélem ezzel mindent elárulok rólluk. A kis vöröske, vagyis Chelsea imád piszkálódni velem, de persze sosem gondolja komolyan, legalábbis nekem ezt mondja, így egész jól megvagyunk. Az ő párja Afton, mondhatom elég szemrevaló pasit talált magának, bár minden vámpírsrác az... Aztán ott van Shamanta, eléggé misztikus csajszi, ha ő valamit eldönt, az úgy is történik, néha kicsit félek tőle, de remélem, hogyha vámpír leszek, akkor ez elmúlik! Ja igen és ha már Shamantáról beszélünk, akkor nem maradhat ki Alexandra sem... nem bírom azt a csajt! Olyan kis ribanc, tényleg vámpír lehet ribanc? mert, ha igen, akkor ő a királynőjük, de komoly! Jó, inkább keresek mást, mert még a végén felidegesítem magam rajta! Mondjuk Renata, hát nem igazán tetszett neki, hogy a húgommal hasonló erőnk van, de azért valahogy "megbékélt". Amúgy, nem azért, de néha az az érzésem, hogy ő a Kör c. filmben lévő kislány.. hogy is hívják? Asszem Samara.. De ténleg, és olyankor kiráz tőlle a hideg... júj, még most is, pedig csak rágondoltam... Jó, akkor megint egy kis tématerelés... Scarlet. Elég vagány kis csaj, bár Felix a bátyja, szóval nem csodálom. Különleges ismertetőjegyei, szőke, vörös szemő, olyan erős mint Felix, jó a humora, de nem olyan perverz mint Felix szerencsére, belőle egy is elég. Jaj, tényleg tudom kiről nem mondtam még semmit! Adam, vagy Ad, bár én néha Adynek hívom, jaj ő olyan cuki!! Csak az a baj, hogy nem csak én, de Alexa is szemet vetett rá, amúgy megtudtam, hogy Sam is oda volt érte egy időben, de megunta, hogy állandóan versenyeznie kell Alexával. Meg ott van még Alec, aki hivatalosan is Ana párja, jaj és olyan szépek együtt, nem értem, miért kell annyi küldetésre elküldeni szegényt, most komolyan, nincs másik Volturis? Anabelle, az én vámpír hercegnőm, bár igazából csak én hívom így.. de nekem tetszik az elnevezés, szóval továbbra is használni fogom! Amúgy még igaz is rá, nem? Hiszen, Aro lánya, Aro pedig amolyan király, szóval, miért is ne? Vajon ki fog átváltoztatni? Az valaki kopogott. Végszóra.. Kinyitotta az ajtót és belépett rajta. Nem gondoltam, volna, hogy ő fog átváltoztatni...