16.fejezet

(Adam)Három napja szenved. És én azóta itt ülök a szobája sarkában, nem merek közelebb menni hozzá, félek, hogy bántanám. Még mindig kiáltozik a fájdalmaktól. Istenem, miért kell ezt végig szenvednie? Még ilyenről sem hallottam, egy vámpír imádkozik.. Szép, hova süllyed már a világ?.. Solar abbahagyta a sikítozást.
- Adam. Te mit keresel itt? Te?...-mondta Katherine, amikor belépett a szobába.
- Én változtattam át. És nem akartam egyedül hagyni, de bántani sem.-válaszoltam. Bólintott, majd Solar hoz sétált.
- Nemsokára felébred.-mondta.
- Akkor én megyek...-mondtam és az ajtó felé indultam.
- Szerintem, örülne, ha látná, hogy végig itt maradtál és nem hagyhatsz itt egyedül egy újszülött vámpírral!-mondta. Ez két nagyon jó ok, miért kéne itt maradnom. És ezt a kis boszorka is tudta.
- Rendben.-válaszoltam. Kimentem a fürdőbe, némiképp javítsak az ábrázatomon, nem akartam, hogy ez legyen az első vámpír emléke, hogy úgy nézek ki, mint egy szörnyeteg, még ha az is vagyok. Mikor visszaértem, még mindig nem ébredt fel.
- Mikor nyitja ki a szemét?-kérdeztem. Katy válasz helyett, inkább tanulmányozta Solart.
- Ez érdekes...
- Mit művelsz?-kérdeztem.
- Gyere ide! Onnan nem fogod megérteni!-mondta és sajnos muszáj volt neki engedelmeskednem, mert iszonyatosan érdekelt, hogy mi van Solar-ral.- Fogd meg a karját!-utasított tovább a kis boszorka.
- Miért?
- Csináld!-nézett rám szúrós szemekkel. Solar teljesen úgy nézett ki, külsőleg mint egy vámpír... megfogtam a karját és...
- Nem lehet! Biztos, hogy már teljesen átváltozott?-kérdeztem, mert egyszerűen nem tudtam elhinni!
- Igen, biztos. Én sem értem, hogy miért meleg a bőre... Mindjárt felébred. 5...4...3...2...1...0-és pontosan 0-ra Solar kinyitotta a szemét. Katy a sarokba húzódott, na igen, rajta látom, hogy fél. Solar kíváncsian nézett körbe a szobában, biztos másmilyen, mint ember szemmel... Miután megnézte a szoba minden négyzetcentijét, utána én voltam a soron. Egy darabig figyelt, majd megszólalt.
- Minden másmilyen.-mondta majd csodálkozva nézett körül.- Ezt én mondtam? Teljesen másmilyen lett a hangom!- Hát lehet, hogy az előző hallásához képest más, de szerintem ugyan olyan, mint volt. Épp szóvá akartam tenni, mikor Katy megköszörülte a torkát. Rögtön kapcsoltam. Talán megbántanám vele.
- Katy, te miért ülsz a sarokban?-kérdezte Solar.
- Újszülött vagy. Kiszámíthatatlan; lehet hogy rám támadnál.-mondta Katy.
- Azért köszi, hogy itt vagy. Sokat jelent.-mondta Katynek, majd felém fordult.- Neked is köszönöm Adam és sajnálom..
- Mit?-kérdeztem.
- Nem akartam, hogy szenvedni láss, de gondolom láttál.-suttogta. A kezére nézett, amin épp az én kezem volt. Elvettem a kezem, amilyen gyorsan csak tudtam.
- Sajnálom.-mondtam és épp készültem elhagyni a szobát, amikor felállt és elkapta a csuklómat.
- Várj! Ez.. nem stimmel! Hidegnek érzem a kezed és.. valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva két szívdobogást hallok!-mondta.
- Mi?-kérdezte Katherine.
- Két szívdobogás? Az nem lehet!-mondtam, de aztán én is meghallottam.- Lehetetlen...-suttogtam.
- Nem lehet, hogy kiszívtad a méreg egy részét?-kérdezte Katherine. Ha így nézzük, akkor elképzelhető...
- Nem tudom.-mondtam.-Lehetséges...

Puszillaktiteket!
niki23