10.fejezet

Sziasztok! Meghoztam a 10. fejit, végre megtudjátok, hogy hívják a vámpírt. A lényegre térek. Mint tudjátok, elkezdődött a suli. Én most kezdtem a középsulit és szeretnék, az elején belehúzni. Szóval, lehet hogy most egy ideig ez lesz az utolsó fejezet, amit olvastok. De azért megpróbálom, minél hamarabb hozni a frisst. A szereplőknél, kint van egy új szereplő, Nicky Corner, ő nincs benne ebben a fejezetben, de a későbbiekben, jelentős szerepe lesz!

xoxo

puszi niki

(Anabelle)
Futottunk, mígnem egy hatalmas kőhöz nem értünk, valahol, az erdő keleti része felé. Ott megállt, majd megszólalt.
- Tessék.-nyújtott át, valami kerek, követ, egy fekete láncon. Azonnal felismertem!
- Ez mit keresett nállad?
- A szobádban találtam, gondoltam vissza adom.-mondta egyszerűen.
- Jártál a szobámban?-kérdeztem, enyhén felháborodva.
- Igen, miért, talán baj, szépségem?-kérdezte mosolyogva.- Tudod, most valahogy még szebb vagy mint, régen.
- Kösz. És igen, baj! Valamint, nem vagyok a szépséged!-morogtam.
- Ahogy akarod, drágám.
- Elég! Nem vagyok, se a szíved, se a drágád, se semmid! Csak Anabelle és kész!
- Rendben Bells. Ó, úgy tűnik, látogatóink lesznek!
- Mi?
- Használd a füled!-tanácsolta. Nagyon elegem van belőle! Megpróbáltam, egy olyan tűzketreccel csapdába ejteni, mint ahogy azt Alexékkal is tettem, de nem sikerült. Vajon miért nem? Úgy tettem, ahogy mondta, figyelni kezdtem, az erdő zajait. És meghallottam néhány léptet, valamint egy szokatlanul gyors szívdobogást. Katy! Itt van! Erre tart! És vele jönnek még... keten? Nem, ahoz túl gyorsak, kell lennie valakinek, aki viszi Katyt, ő lassabb mint mi.
- És, gondolom már feltűnt, hogy nem tudod használni az erődet. Tudod, nekem olyan képességem van, ami blokkolja, mások képességeit.-mondta.
- Már rájöttem.-morogtam. 5 másodpercre rá, megérkezett a felmentő sereg. Alec, Jane, Katy és Demetri.
- Ana!-mondták egyszerre. Katy mellém akart szaladni, de Dem nem engedte.
- Jane.-mondta Dem. Gondolom Jane használni próbálta az erejét, de neki sem sikerült.
- Szóval, te vagy a híres Jane. Hallottam már rólad. És az erődről. Akkor te vagy Alec, úgyebár és itt van a világ legjobb nyomkeresője is. Valamint Belle bájos unokatestvére, Katherine.
- Demetri, engedj el! Nem lesz bajom!-mondta Katy és Demetri elengedte. Míg Dean, nem figyelt, átszaladtam hozzájuk.
- Meg mondtam, hogy kerüld el!-mondta Katy.
- Ő talált rám!
- Miért vagy itt?-kérdezte Demetri
- Csak meglátogatom a Summeröket, ezt ugye nem tíltja meg a Volturi.
- Itt nincsenek Summerök, jobb lesz, ha elmész!-mondta Jane
- Nem mondhatod, meg nekem, hogy mit csináljak!-válaszolt nek Dean.
- De én igen!-mondtam.
- Igen. Te vagy az egyetlen, akinek engedelmeskedni tudnék. Mit parancsolsz Belle?
- Előszőr is. Ne hívj Belle-nek! Másodszor, te már tudod a nevüket, nem tudhatnák, ők is a tiedet?
- De, igazad van, de valahogy úgy gondolom, hogy nem ez az utolsó kívánságod.
- Jól gondolod.
- A nevem, Dean Summer.
- Summer?-kérdezte Alec.
- Igen. Én alapítottam a Summer klánt és megengedtem Michelle-nek és Christinának, hogy csatlakozzanak hozzám. Egy ideig velük voltam én is, de aztán... egy kis magányra vágytam... és most visszatértem.
- Ne ferdítsük el a valóságot, ha kérhetem.-mondtam.
- Bírónőnek álltál be?-mosolygott rám. Én csak egy morgással válaszoltam.- Rendben. Csak annyiban tértem el a valóságtól, hogy nem önszántamból mentem el. Így már jobb?
- Sokkal.-mondtam.
- Miért kellett elmennie?-kérdezte Jane.
- Christina, nem nézte jó szemmel, hogy a lánya körül legyeskedek..-mosolygott ismét.
- Mi?-morgta Alec.
- Ahogy, látom, nem csak én vagyok az egyedüli hódolód.-mondta Dean.
- Takarogy, amíg szét nem téplek!-morogta Alec, majd elindult Dean felé. Utánna szaladtam, így elkaptam, a karját.
- Alec, álj! Kérlek!-de hiába próbáltam, nem sikerült.- Demetri!-Dem segített lefogni Alecek.
- Alec, kérlek... Alec!-mondtam neki.
- Kíváncsi vagyok, hogy lett Anabelleből teljes vámpír? Csak nem futott össze Daniellel?-mondta Dean. Mindannyian, tágra nyílt szemekkel meredtünk rá.
- Nem mondtam volna? Miután elküldtetek, csatlakoztam a Román klánhoz.-mondta és a következő pillanatban Katy mellett ált.
- Jane!-kiáltottam. Szerencsére gyorsan kapcsolt és ellükte Deant, jó messzire Katytől.
- Hord el magad boszorkány!-morogta Dean.
- Majd csak utánnad!-morgott Jane.
- Nincs esélyed! Többen vagyunk!-mondtam Deannek.
- Igazad van! Így most távozok. De ne félj, hamarosan újra találkozunk!-mondta, majd eltűnt a fák sűrűjében.
- Utánna!-mondta Demetri- Ana, te maradt Katyvel! Ha visszajön, akkor meg kell védened!
- Rendben.-mondtam és néztem, ahogy eltűnnek a fák között.

(Katherine)
- Ana, menyjünk innen. Nem sokára pirkad, és nem szeretném, hogy észrevegyék, hogy eltűntünk.-mondtam.
- Rendben.-mondta, a hátára vett és elszaladt velem a kastélyig. Pirkadatra épp meg is érkeztünk a kastély kertyébe. Ott, Ana letett és a saját lábamon mentem tovább. A nap első sugarai, finom fényel borították el testünket. Megbabonázva, néztem, hogy csillog a bőröm, nem volt látványos, de azért enyhén látni lehetett. Anara néztem. Az ő bőre, nem csillogott. Fura, pedig a vámpírok, csillognak a napon.
- Te nem...?-mondtam.
- Úgy tűnik, én nem csillogok.- mondta.- Gyere, visszaviszlek a szobádba.-felkapott a hátára, és vissza ugrott a szobájába, az ablakon át, majd letett az ágyára.
- Kösz. Egy csomó időt megspóroltál.
- Igen.-mosolygott rám. A következő pillanatban kopogtattak az ajtón. Láttam ki áll előtte.
- Anyu az.-mondtam és Ana kinyitotta az ajtót.
- Ana, nem láttad... Katy! Te.. Hogy?-mondta anyu, egy kicsit meglepődött hogy itt vagyok.- És miért vagy felöltözve?
- Tegnap este összevesztünk, Anaval és nem tudtam aludni. Átjöttem hozzá és megbeszéltük az egészet. De kicsit tovább beszélgettünk, mint kellett volna...-mondtam egy ásítással a végén. Tényleg nagyon álmos voltam, és ez az egész jövőbelátás lefárasztott.
- Rendben.-nézett rám, anyu mosolyogva.
- Akkor én most megyek aludni.-mondtam még egy ásítással.
- Rendben.-mondta Ana. Átsétáltam a szobámba, még szerencse hogy Anaé mellett van az enyém. Bementem a fürdőbe, gyorsan lezuhanyoztam, majd felvettem a pizsamámat és ágybabújtam.

(Anabelle)
Katy átment a szobájába, hallottam, hogy gyorsan lezuhanyzik, majd az ágyba vetette magát. Michelle folyamatosan az ajtóm előtt állt. Tudta, hogy nem ez a teljes igazság.
- Ana..-mondta.
- Rendben, de anyu is legyen itt.-mondtam. A következő pillanatban, belépett az ajtómon anyu, Michelle követte, majd becsukta az ajtót.
- Miről van szó?-kérdezte anyu.
- Mi..-de csak gondolatban tudtam folytatni.-Kimentem hogy eltüntessem Sandra testét, de találkoztam azzal, aki megölte.-gondoltam.- Dean ölte meg!Miután elküldtétek, csatlakozott a Román klánhoz.
- Dean Summer?!?-mondta anyu.
- Miről van szó?-kérdezte Mich.
- Dean ölte meg Sandrát, és a Román klán tagja!-mondta anyu, a hangja vészjóslóan csengett.
- Mi csoda?!-kiáltott fel Mich.
- Michelle, nyugodj meg!-mondta neki anyu.
- Hogy nyugodhatnék meg, ha Dean a Románokkal van?!?-a hangja már-már hisztérikusan csengett.
- Michelle, kérlek!-mondtam.
- Szóval, találkoztatok vele?-kérdezte, két perc szünet után anyu.
- Hát, engem magával vitt, Katy pedig a többiekkel a segítségemre jött.-mondtam.
- Értem. És, mit mondott?
- Azt hogy értem jött. És még vissza fog jönni.-a hangom rideg, érzelmek nélküli volt. Anyu és Michelle szinte kövédermedve állt a szobámban. Majd kb öt perc elteltével anyu megszólalt.
- Mostantól, nem mehetsz, egyedül sehova! Mindig veled kell lenni valakinek!
- Mi?!
- Jól hallottad.-mondta Michelle.- Így biztonságban lehetsz.
- Minden lépésednél, melletted lesz valaki!-mondta anyu.
- Tudok magamra vigyázni, nem kell bébicsősz!-mondtam mérgesen.
- Anabelle!-mondta anyu, a hangja ellenkezést nem tűrő volt.
- Mindig más fog rád vigyázni.-mondta Michelle.- Kit szeretnél előszőr?-kérdezte. Mi? Akkor én mondhatom  meg, hogy ki vigyázzon rám? Hát, ez egy fokkal jobb!
- Igen, épp ezért ajánlotta fel Michelle. Szóval, kit szeretnél?-jellemző, anyu a gondolataimra válaszol... kit szeretnék? jó kérdés. Igazából én sem tudom. Katy biztos nem lehet.. Dem meg el van foglalva Katyvel.. De Jane és Alec..
- Alecra feladatott bizott, Marcus, Caius és Aro. Akkor Jane?-mondta anyu. Ne turkálj a fejemben!-gondoltam mérgesen.
- Igen, akkor Jane.-mondtam, egy enyhe mosollyal az arcomon.
- Rendben, szólok neki, és aztán apádnak.-mondta anyu.- Kicsim, ez az egész nem ellened van!
- Oké.-mondtam alighalhatóan. Anyu és Michelle kimentek a szobámból. Fél perc múlva, kopogtak az ajtómon, majd meghallotam egy ismerős hangot.
- Anabelle, beengedsz?-kérdezte, egyik legkedvesebb itteni barátom. Mosolyogva szaladtam az ajtóhoz, de aztán eszembe jutott, hogy én voltaképp házi őrizetben vagyok. Savanyú képet vágva kinyitottam az ajtót. Jane rámmoslygott. De azon nyomban lehervadt, arcáról a mosoly.
- Mi a baj?-kérdezte. Mintha nem tudná..
- Háziőrizetben vagyok! Csak ennyi..-sóhajtottam. Jane a vállamra tette a kezét és rámmosolygott.
- Nem muszály egész nap itt kuksolnunk!-mondta vidáman, és egyre jobban mosolygott, készül valamire- Menyjünk vásárolni!
- Mi?!-ugye nem gondolja komolyan! Nincs semmi bajom a vásárlással, de most nics hozzá hangulatom.
- Igen. Jól hallottad, megyünk vásárolni! Fel kell frissíteni a ruhatáradat! És Katyét is!-mondta mosolyogva- Pláne, mivel éjszaka.. nos sok dolgunk van addig! Gyerünk!-megfogta a karomat és húzni kezdett magával. Katy a folyosón áldogált, amint meglátott minket, rögtön utánnunk szaladt.
- Sziasztok! Na? Megyünk?-kérdezte. Mi? Ő is tudott róla?
- Szia! Igen!-mosolygott Jane, majd elindultunk a garázs felé. A garázsban, a sok kocsi közül, megálltunk egynél. Egy hófehér lehajtaható tetejű jaguárnál.
- Ezzel megyünk?-kérdeztem tátott szájjal.
- Igen!-vágták rá egyszerre.
- Nem leszünk TÚL feltünők?!?-mondtam, és a 'túl'-t kicsit hangosabban mondtam mint a többi szót.
- Ne butáskodj! Itt mindenki, ilyen kocsikkal mászkál.-mondta Jane, majd beszáltunk a hófehér csodajárgányba.
- Jane.-szóltam a sofőrnek.
- Igen?-fordult felém.
- Vezethetsz kocsit?-erre elnevette magát.
- Ana, bárki vezethet autót, ha már elmúlt 16 és én.. nos, már rég elmúltam annyi! -mosolygott.- Ja, még mielőtt megkérdeznéd, 17 évesen változtam át.-honnan tudja, hogy mit akartam kérdezni? na mindegy, akkor mást kérdezek.
- Mi lesz éjszaka?-kérdeztem, mire Katy és Jane elhalgatott. Egymásra nézett a két említett személy majd Katy annyit felelt.
- Ha elárulnánk, úgyse mennél bele!-annyiban hagytam a dolgot és az út további részében elfoglaltam magam. Mikor már öt perce csendben űltem, Jane megszólalt.
- Ki vigyázzon rád legközelebb? Nekem holnap el kell mennem, egy küldetésre és így nem tudok itt maradni veled.-mondta.
- Mi? Hová mész holnap?-kérdeztem, miután rájöttem mit mondott.
- Azt nem mondhatom el, sajnálom. De a bátyám, holnap, már itt lesz.-mondta. Ettől a gondolattól, egy kicsit boldogabb lettem. Alec itt lesz!
- Esetleeg, szóljak neki, hogy ő...-folytatta Jane, de én közbevágtam.
- Igen!
- Remek! Akkor ez megoldva! És meg is érkeztünk a plázába!-mosolygott rám. Jane leparkolt, majd Katyvel együtt kirángattak a kocsiból. Bementem velük az árúházba, boltról, boltra jártam velük, nem tudom, hogy Katy ezt hogy bírja... Jane mindkettőnk kezébe nyomott egy-egy ruhát, Katy-é kék, az enyém leopárdmintás volt, majd Jane betuszkolt minket az öltözőkbe. Mikor megláttam, mit kell felvennem, majdnem elordítottam magam, de inkább, csak suttogtam.
- Jane, ha azt képzeled, hogy én ezt felveszem...
- Nem, képzelem, hanem tudom!-mondta, és a hangjából hallottam, hogy elmosolyodott.
- Jól van! De ezt még valahogy visszaadom!-morogtam, az orrom alatt. Felvettem a ruhát, majd kiléptem az öltözőből.
- Na? Megmondtam, hogy felveszed!-mosolygott.- És a méret is jó, remek, akkor most vedd fel ezt!-adott a kezemben, egy hasonló ruhát, mint az előző. Katy kilépett a függöny mögül. Rajta egy kék, pántos ruha volt, a mellrésznél, egy csillámos övvel.
- Ez jó lesz... utcai viseletre! De estére, más kell!-mondta Jane és Katy kezébe dobott egy csillivillis ruhát, jobban csillogott, mint Katy a napfényben. Miután felvettem a második ruhát, ami merészebbvolt, mint az első. Kiléptem az öltözőből, majd utánnam Katy is. Jane előszőr Katyhez fordult.
- Ez túl sok, próbáld fel ezt!-dobott Katy kezébe egy kirájykék ruhát. Majd betolta az öltözőbe.
- Hű, ezt is megvesszük! Vedd fel ezeket is!-dobott a kezembe, egy barna és egy fekete ruhát, valamint egy különböző, színekből álló flitteres ruhát. A fekete, teljesen olyan volt, mint, amit Katy kék ben kapott az előbb. Felvettem, előszőr a barnát, Jane megállapította, hogy azt is megvesszük, majd kimentem a színesben, mire Jane megállapította, hogy este ebben leszek. Végül felvettem a feketét, majd az is a kosárba került. Mindeközben, Katy kilépett a kék ruhában, nagyon jó állt neki, ő ebben lesz este. Majd kapott, még két ruhát a kezébe és egyenként mutatta be őket. Az első, egy virágmintás fehér ruha volt, ami kiemelte a szemét. A második, pedig egy tengerkék színű ballonruha volt, amit feldobtak, egy fekete övvel a melrésze, alatt.
- Nagyon jó! Akkor most vedd vissza a ruháidat, és aztán megyünk egy másik boltba!
- Remek.-mondtam, majd eszembe jutott valami.- Jane, te mit veszel fel estére?
- Ezt itt.-mutatott egy vörös ruhára, amit fekete csipkék díszítettek.
- Hű-mondtam.
- Ugye.-sóhajtott Jane. Katy kijött az öltözőből, majd indultunk egy másik boltba, kicsit megnyugtatott a tény,    hogy ez nem olyan bolt mint az előző. Itt csak egyszerü ruhák voltak, amit az emberek, hétköznap viselnek. Amint beléptünk, Jane a kezünk be nyomott egy-egy adag ruhát, majd az öltözőbe tuszkolt. Mihelyst beértem, ledobtam a ruhákat a kezemből, majd egyenként szemléltem őket. Meglepetésemre, nem csak ruhák voltak, hanem, övek, és kiegészítők is. Felvettem egy fehér csőnadrágot, hozzá egy fehér pólóval, majd felcstoltam a szürke övet és felvettem a szűrke dzsekit, majd kiléptem Jane elé. Katyvel ugyan abban a pillanataban léptünk ki. Rajta egy sárga pántos felső, egy kék koptatott farmer és egy aranyszínű öv volt, valamint egy leopárd mintás magassarkú.
- Ezek, nagyszerűek! Akkor most vegyétek fel a többi ruhát is!-mosolygott Jane. Magamra öltöttem a következő adag ruhát, majd kiléptem Jane elé. Jane, bólogatott, majd visszaküldött. A következő felső, amit megláttam, egy strasszokkal kirakott top volt.
- Jane, ugye ezt nem gondoltad komolyan?!?-kiabáltam.
- Mi a baj?- dugta be a fejét, a függöny szélénél. Rámutattam a topra, mire ő bociszemekkel nézett rám.
- Hiába nézel, így rám, ezt nem veszem fel!-mondtam, mire benyújtott egy rózsaszín felsőt és egy világosszürke farmert. Felvettem, majd kimentem, megmutatni neki.
- Igen, ez tényleg jobb mint a top.- a kezembe nyomott egy fekete hosszú újjú pólót, majd miután felvettem és megmutattam neki, kijelentette, hogy ez volt az utolsó ruha bolt, ahová bementünk. Visszavettem a ruháimat, majd Jannel és Katyvel együtt karöltve, elindultunk egy cipőbolt felé. Amint beléptünk, kiszúrtam magamnak egy szegecses fekete bokacsizmát. Katy pedig egy szürke, lapostalpú csizmát választott, aminek az oldalán egy masni volt. Jane megállapította, hogy mindkét csizma jó, így végre elindulhattunk a kocsi felé. Meglepetésemre, mivel csak én lepődtem meg, Santiago várt minket egy ezüstszürke Volvó mellett.
- Kösz, hogy jöttél.-mondta Jane.
- Nincs mit.-válaszolt Santiago, majd a csomagjainkért nyúlt.
- Ana, gyere.-szólt Katy, aki már Jane kocsijában ült. Elindultam feléjük, de visszafordultam, Santiagohoz.
- Még egyszer, kösz.-mondtam majd  beszáltam a fehér csodajárgányba, és elindultunk a vámpír rezidenciánkra. Egyszerre érkeztünk meg Santiagoval, majd segítetünk neki, cipelni a cuccokat. Mikor felértünk a szobánkba, Jane utasított minket, hogy vegyük fel azt, amit estére választott. Néhány percel később, Jane kopogtatott az ajtómon. Rajta az a piros, fekete csipkés ruha volt, amit a boltban mutatott, egy hozzá illő fekete magassarkúval. Mellete Heidi állt, rajta egy lila tigristmintás miniruha volt, hozzáillő lila cipővel.
- Látom kész vagy, gyere indulunk.-mondta Jane. Átmentük Katyhez, majd vele együtt elindultunk a garázsba. Vártam, hogy megállunk, valamejik csúcszuper járgány mellett, de tovább haladtunk.
- Nem kocsival megyünk?-kérdeztem.
- Nem-mondta Heidi- gyalog gyorsabb.- Jane kinyitotta a garázsajtót és mind a négyen kiléptünk rajta. Miután becsukta, utánnunk jött az erdőbe.
- Hová megyünk?-kérdeztem  öt perc elteltével. Kicsit kényelmetlen ilyen ruhában futni.
- Nyugi, most már közeledünk.-mondta Jane.
- És pontosan hová is megyünk?-kérdeztem türelmetlenül.
- Egy helyre.-sóhajtotta Katy.
- Nem adod fel míg ki nem szeded belőlünk?-kérdezte Jane. Válaszul megráztam a fejem.
- Egy discoba.-mondta Heidi.
- Mi?!?
- Igen, jól hallottad, szóval most gyere.-mondta Katy és magával húzott.

(Alec)
Már visszafelé tartottam a küldetéskor, mikor megszólalt a telefonom. A kijelzőn, egy ismerős szám villogott. Azonnal felismertem. Jane, vajon miért hív? Délelőtt közölte velem, hogy ő vigyáz Anara, de szívesen lennék a helyében! De miért hív? Csak nem történt valami... Nem! Ilyenre még gondolni sem szabad.-gondoltam és megnyomtam a kis zöld gombot.
- Jane, mi történ?-kérdeztem húgomtól.
- Alec.-suttogta, egy gyönyörü hang.
- Ana.. hol vagytok, és mi történt?
- Jane, Heidi és Katy elráncigált egy discoba...
- Mi?-kérdeztem és hírtelen megálltam.
- Valamitől, teljesen kivetkőztek önmagukból.-magyarázta tovább Ana.
- Hé, kiscsillag, akarsz táncolni?-hallottam egy férfit, valahonnan Ana mögül. Tehetetlenül a telefonba morogtam, majd ismét elindultam, most gyorsabban, mint eddig bármikor.
- Hagyjon békén.-morogta Ana.
- Jól van, na!-mondta a férfi.
- Elment.-mondta nekem Ana.
- Rendben. Hol vagytok?-kérdeztem.
- Nem tudom. Ugy emlékszem, hogy... Music Hit.-mondta.
- Tudom, hol van, azonnal megyek.-mondtam
- Alec, hívd fel Demetrit és Santiagot, a lányok nem nagyon akarnak menni.
- Rendben.
- Kérlek, siess.-mondta Ana, majd kinyomta. Azonnal tárcsáztam Demetrit és elmondtam neki mindent és azt is, hogy szóljon Santiagonak. Egy perc elteltével már mindhárman futottunk a kijelölt hely felé. Csak remélni mertem, hogy Ananak, és a többieknek, nem esik baja.

(Anabelle)
Nem szépítek semmit. Kétségbe estem. Heidi és Jane felment a szinpadra. Jane a gitárossal, míg Heidi a dobossal táncolt, közben a zenészeket felváltotta a cd és így ők is táncolhattak. Katy valahol a tömeg közepén táncol az énekessel, legalábbis utoljára még vele láttam. Felhívtam Alecet és montam neki, hogy siessenek, remélem hamar ittlesznek! A következő pillanatban kinyílt az ajtó, és belépett rajta, egy nem várt vendég. Dean. Amint meglátott, közeledni kezdett felém, majd mellémérve átkarolta a derekamat. Dühösen meredtem rá, mire ő csak mosolygott, majd mikor észrevette, Heidit és Janet hátrahökkölt, de látva, hogy nem figyelnek ismét elmosolyodott.
- Mit akarsz tőlem?-sziszegtem rá.
- Jelenleg? Táncolni.-hangzott a válasz.- Van ellene kifogásod?
- Igen, van!-tettem keresztbe a karomat.
- Régen imádtál táncolni, velem. Most miért nem akarsz?
- Régen nem ismertelek, nem tudtam mi és ki vagy!
- Persze, én nem vagyok olyan, mint a barátod.
- Miről beszélsz?
- Természetes Alecről, kimásról? Fáj a tudat, hogy miatta, képes lennél bármire.-mondta és ajkaival közeledett felém. A következő pillanatban kirobbant az ajtó és belépett rajta Alec, Dem és Santiago. Dean elugrott mellőlem. Alec intett Demnek és Santiagonak hogy hozzák le Heidit és Janet, majd Dem megkereste Katyt. Közben Alec meglátott, de észrevette, ki áll mellettem, így támadó állásba hejezkedett. Dean kezeit az enyémbe kulcsolta és nem engedett szabadulni tőle.
- Alec..-suttogtam, több sem kellett neki, Deanre vetette magát és sikerült elérnie, hogy elengedjen. Gyorsan felálltelérnie, hogy elengedjen. Gyorsan felállt, a karjai közé vett és kiszaladt velem a teremből. Mikor kiértünk, letett a földre, Heidi, Jane és Katy mellé. Mindenki kint volt, kivéve Demetrit, de félperc múlva megjelent.
- Elment.-mondta, majd Katy mellé lépett. Kezet nyújtott neki és segített felállnia.
- Köszi.-suttogta Katy. Majd egy hatalmasat ásított.
- Ideje indulnunk.-mondta Santiago és segített felálni, Jane nek és Heidinek. Alec mellém lépett és a karjai közé kapott.
- Ti menjetek a kocsival majd később találkozunk.-mondta Alec, majd futásnak eredt velem.
- Köszönöm.-suttogta, de tudtam, hogy meghallja. Nem szólt semmit, negyed órán keresztül futott, már szóvá akartam tenni, hogy eltévedtünk, mivel mi kb öt perc alatt ott voltunk, de csendben maradtam. Fél másodperc múlva felállt és letett a földre. Leült és egy fánaktámaszkodott. Hosszasan nézett, mígnem követtem a példáját és leültem mellé. A mellkasára dőltem és mivel nem tolt le magáról, így boldogan szívtam be bódító illatát. Néhány, nyugodt perc elteltével, Alec megszólalt.
- Mesélj erről a Deanről.-bár nem szívesen tettem, de meséltem neki.
- Dean a családunk tagja volt, de anyámnak feltűnt, hogy hogyan viselkedik a közelemben, így elzavarta. Egészen mostanáig nem láttam.
- Volt valami köztetek?-a hangja minden mértékben üresen csengett.
- Mi?-néztem az arcára, de az sem árult el semmit.- Azt hiszed, hogy ő meg én...? Ez teljes mértékben lehetetlen! Három éves voltam, mikor utoljára láttam!
- De érettebb voltál bármelyik 3 évesnél.-mondta Alec. Elég! Azt hiszi, szerelmes voltam/vagyok, Deanbe!?! Ezt nem halgatom tovább! Felálltam és a rét másik oldalán lévő fának döltem. Alec felállt és mellém sétált.
- Sajnálom.-suttogta.- Nem kellett volna ilyeneket mondanom.-olyan közel állt hozzám, hogy a lehellete súrolta az arcom. Szembefordultam vele. Megérintettem az arcát, majd megszólaltam.
- Ne hidd hogy valaha is szerettem, Deant. Sohasem szerettem és most sem fogom!
- Köszönöm.-mondta elfúló hangon. Hírtelen eleredt az eső. Mindketten felnéztünk, majd egymásra mosolyogtunk. A fa oltalmazó lombkoronája alól, kiléptem az esőbe és magammal húztam Alecet.
- Nem kéne..-mondta, de láttam a szemében a csillogást.
- Táncoljunk.-mondtam.
- Az esőben?-mosolygott Alec. Bólintottam, mere átkarolt és együtt táncoltunk az esőben. Mikor abbahagytuk a táncolást, megálltunk, egymással szemben. Átkaroltam Alek nyakát. Arcunk, közeledett egymáshoz. Szánk összeért. A csók olyan volt, mint egy édeskés harapás, melyet már ismertem, álmaimból, de arra sohasem emlékeztem, ki csókolt meg álmomban. Most már tudom. Biztos vagyok benne, hogy Ő volt. Alec lefektette a földre, pillanatnyilag, sem a hajam, sem a ruhám nem izgat, hogy sáros lesz. Most csak Ő számít. Ő és én. Pár pillanat múl, levegőért kapkodva, váltunk el egymástól. Bár egyikünk nek sincs rá szüksége. Alec felállt és felsegített. Sokáig nézett, majd megszólalt.
- Nézd mi lett a ruháddal és a hajaddal...-suttogta. Ránéztem, végigsimítottam a kezem az arcán, végül megszólaltam.
- Ez csak sár, lényegtelen, egy kis víz és újra a régi, de ez...-mondtam és megcsókoltam. Nem kellettek szavak, mindketten tudtuk, mit érzünk a másik iránt és ez megmásíthatatlan volt.
* * *
A kastélyba érve Adammel találtuk szembe magunkat.
- Már aggódtunk miattatok. Felmerült bennünk, mi van ha megszöktetek.
- Nem kell tőle tartanotok.-mondta Alec egy mosolyal az arcán.
- Ezt örömmel hallom. Aro szeretné látni a lányát.
- Elkisérem.-mondta Alec és elindultunk apu szobája felé.- Nem kéne előszőr.. tudod, csupa sár vagy.
- Ráfogom az esőre!-mondtam mosolyogva, majd egy gyors csókot nyomtam a szájára. De mikor elakartam engedni, nem hagyta, inkább mégjobban magához húzott.
- Kérlek! Épp elég a látomásaimban látni, ne kényszerítsetek arra, hogy ténylegesen tanuja legyek, enyelgéseteknek!-mondta Katy. A hangjára gyorsan szétrebbentünk, majd egymásra nevettünk.- Gondolom, holnap, vagyis ma.. nem nagyon látom majd az unokatesómat, szóval..-mellémlépett és megöllet. A következő pillanatban, pedig a szobájában ült. Alecra mosolyogtam, majd együtt elindultunk apuhoz, ahol Adam, apu személyi testőre, várt rám.
- Lassan jöttetek.
- Talán zavar?-kérdeztem, dühösen.
- Nem, nem, de hogy.-vágta rá röktön. Adam bekopogott az ajtón, s miután elhangzott egy  szabad, benyitott és bejelentett apunak, majd beengedett az ajtón és utánnam, természetesen Alec is bejött.
- Anabelle.-mosolygott rám apu, majd Alecre nézett.- Hallom, ma te leszel mellette. Kérlek, vigyázz rá!
- Az életemnél is jobban, fogok rá vigyázni!-mondta Alec.
- Köszönöm.-mondta apu.- És, elmondanátok, hol jártatok eddig?
- A közelben.-mondtam. Apu felhúzta az egyik szemöldökét, egy percig folyamatosan minket nézett, majd sóhajtott és elengedett minket. Mikor az ajtón kívül voltunk, mindketten egy nagyot sóhajtottunk.
- Beszélek Janenel!-jelentette ki Alec.
- Miért?
- Ami, abban a bárban történt...
- Nem volt ura saját magának! Ahogy Katy és Heidi sem!
- Ez nem számít! Vigyáznia kellett volna rád! Ha bajod esett volna...
- De nem lett semmi bajom! És ez a lényeg! Mellesleg, ma te vigyázol rám és akkor ugyebár.. nem téveszthetsz szem elől és mivel én nem vagyok hajlandó Jane hez menni, így te sem mehetsz.
- Okos kis boszorkány vagy!-mosojodott el Alec.
- Tudom, Caius már mondta.-nyújtottam rá nyelvet. Istenem, néha olyan vagyok mint egy óvodás. A reakciómra elnevette magát.
- Mit mondtam?-lépett elénk Caius. Alec abbahagyta a nevetést, de láttam rajta, hogy nem sokáig birja.
- Ö...-mondtam. Caius elmosolyodott.
- Nem boszorkányt mondtam. Úgy gondolom, hogy a vámpírlány kifejezés jobban illik rá.-mondta Caius, erre elmosolyodtam, majd a következő pilanatban, Caius elindult a trón terem felé.
- A vámpír lány tényleg jobban illik rám.-mondtam Alecnek.
- Hát.. Most, hogy így mondod... tényleg van benned valami vámpíros...-mondta. Kiöltöttem rá a nyelvem, majd amien gyorsan csak tudtam, a szobámba szaladtam. Alec viszonylag gyorsan kapcsolt és hamar utolért, de becsuktam az orra előtt az ajtót, mire halkan morgolódott. Megpróbálta kinyitni az ajtót, de nem sikerülhet neki, mivel az előbb zártam be. Mondhatjátok, hogy gonosz vagyok.. nem érdekel, ő is gonosz... velem... és ezt rajtam kívül senki sem látja. Most elmegyek, letusolni és utánna kinyitom az ajtót. Igen, ez így jó lesz!-döntöttem el magamban, majd a törölközőmet fogva elindultam a fürdő felé. Miután letudtam a tusolást, megtörölköztem, majd magamköré csavartam a törülközőt és kinyitottam az ajtót. Meglepetésemre, Aleckal találtam szembe magam. Rámmosolygott, majd a szeme hírtelen elsötétült és ajkai lecsaptak az enyémre. Vadul csókolóztunk, mígnem megzavart minket egy kopogás, majd néhány pillanat múlva a hozzá tartozó hang.
- Anabelle? Bent vagy? Csak kérdezni akarok valamit..-mondta Demetri, mit keres itt? És miért pont most?-kérdeztem gondolatban, majd egy másik hangot hallottam. Közben Alec morgott egyet, neki sem tetszett, hogy megzavartak minket.
- Anabelle?... Alec...? valamelyikőtök it van?-kérdezte Felix, majd úgy, hogy mi ne halljuk hozzátette, de persze én hallottam.- Ha itt vannak, akkor biztos egymást falják. Így nem mész semmire, a legjobb az lenne, ha rájuktörnénk az ajtót.
- Mi?! Felix elmebeteg!-sziszegtem, de Alec nem értette miről beszélek, így az ajtó felé mutattam és ő bólintott. Alec, nagy bánatomra, kiugrott az ablakon és gondolom elindult a másik bejárat felé, én közben az ajtóhoz sétálltam. Megigazítottam magamon a törülközőt és kinyitottam az ajtót. Dem és Felix tágra nyílt szemekkel nézett rám.
- Épp a fürdőből jövök. Nagyon fontos, vagy megvárjátok, még felöltözöm?-kérdeztem, tekintetemet le nem véve rólluk. Meghallottam Katy nevetését, és láttam amint kikukucskál az ajtaján. Rámosolyogtam, és ő gyorsan behúzta a fejét, nehogy Dem és Felix észrevegye. Az előbbi kérdésemet figyelmen kívül hagyva, Felix megszólalt.
- Alec itt van?-válaszomat megsem várva, berontott a szobámba, aztán a fürdőbe és átkutatta a gardróbomat is.
- Felix, fejezd be!-morogtam rá.
- Ö.. Én..-dadogta, mikor rájött, itt hiába keres bárkit is.
- Rose!-kiálltottam. A következő pillanatban megjelent Rose, elkapta Felix fülét és úgy rángatta ki a szobámból.
- Mi a csudát művelsz?!-kiálltott rá Rose, majd a következő pillanatban becsapta a szobájuk ajtaját.
- Anabelle..-szólalt meg Dem.
- Igen?-léptem elé.
- Kérdezni szeretnék valamit.
- Meg várod, míg felöltözök?-kérdeztem ismét.
- Igen.-válaszolt.
- Remek! Akkor fél perc múlva kérdezhet valamit.-mosolyogtam rá, de még mielőtt becsukhattam volna az ajtót, megszólalt.
- Ugye tudod, hogy ez nem volt szép húzás tölletek.
- Nem tudom miről beszélsz!-adtam az ártatlant.
- Nyomkövető vagyok. És mindenhol érzem, Alec nyomát... kell még más bizonyíték is?
- Nem! Kösz ennyi elég! Fél perc!-mondtam, és gyorsan becsaptam az ajtót. Felvettem a rózsaszín újjatlan felsőmet, a világos szürke farmerem és a fehér magassarkűmat, valamint a szürke dzsekimet, meg persze fehérneműt, aztán kinyitottam az ajtót, amin Alec és Dem lépett be.
- Mizujs srácok?-kérdeztem tőlük.
- Alec, kérlek.-mondta Dem, sajnos nem figyeltem arra, miről beszéltek, így most nem tudom.
- Vele kell lennem. Ez a dolgom.-válaszolt neki Alec.
- Azt mondtam Dem-nek hogy kérdezhet valamit. Alec, kérlek!-mondtam és ezzel vége lett a vitának, Alec kiment, Dem pedig belekezdett a mondandójába.

A kocsi, amivel vásárolni mentek:


Jane esti ruhája:

Katy ruhái:
1.
2. ezt a ruhát a boltban hagyták:

3. ezt a ruhát veszi fel estére:

4.
5.
6. hétköznapi viselet:

7. csizmája:

Anabelle ruhái:
1.
2.
3.
4. ezt veszi fel estére:

5.
6. hétköznapi viselet:

7. a top:
8. a top helyett, kapott felső és farmer:

9. fekete hosszú újjú póló:

10. bokacsizma:

Heidi ruhája: