18.fejezet

Sziasztok! Itt van a fejezet, amit Anabelle szemszögéből olvashattok. Sokmindent nem tudnék hozzáfűzni, de remélem, hogy mindenkinek jól telt/telik az új év legelső napja! :) A kép némileg kapcsolódik a történethez... nézzétek úgy, hogy jégből van és nem üvegből, valamint egy koca alakú jég dobozkába van zárva... ha nem is értitek, hogy miért mondom ezt, majd ha elolvassátok a fejezetet, minden világossá válik!
Kívánok mindenkinek sikerekben gazdag boldog új esztendőt!

 (Ana)
Nem tartott sokáig, míg eljutott hozzám is a hír... Catlyn megölte Giannát. Igazából nem ismertem a volturi egyetlen emberi tagját, így csak egy egyszerű ember volt számomra... de az rosszul érintet, hogy az unokatesóm látta a holttestét. Most épp Solarral beszélgetek, ne mondjam őt is megrendítette a dolog... De igazából nem is azért vagyok itt, hanem azért, mert Katy azt mondta, hogy Solarnak dobog a szíve. Mikor beléptem a szobájába egy másodpercre ledermedtem, mivel tényleg hallottam egy szívdobogást. Katy azt is mondta, hogy szerinte Adam kiszívta a méreg egy részét és azért van így. Adammal is beszéltem, azt mondja, hogy lehetséges.. Nem tudom.
- Észleltél valami furát? Ami arra utalhat, hogy van valamilyen képességed?-kérdeztem.
- Nem igazán. Bár.. van valami...-mondta félénken.
- Micsoda?-kérdeztem. Az ablakhoz sétált és megfogott egy marék havat, majd a markomba tette. Fölé tette a kezét és erősen koncentrált valamire. A marék hóból egy kocka alakú jégtömb lett, majd a kocka tetején meg olvadt a jég és szivárogni kezdett, de meglepetésemre, nem lefelé, hanem felfelé..
- Bámulatos.-mondtam csodálkozva.- Kíváncsi vagyok valamire!-mondtam. Az ablakhoz sétáltam és két marék havat a szoba közepére helyeztem.- Csinálj ebből is kockát!-megcsinálta, köré egy tűzkarikát "varázsoltam", láttam hogy a jég kezd olvadni, így oda szóltam Solarnak.- Próbáld megtartani a jeget! Ne hagyd elolvadni!
- Rendben!-láttam rajta, hogy erősen koncentrál. Egyszer csak, mintha valami hirtelen ötlete támadt volna, a jégkockából kijövő vízzel eloltotta a tüzem, majd odanyújtotta nekem a kockát.- Tessék.-adta át mosolyogva. Nagyon meglepődtem, mikor megláttam. A kocka belülről, szinte üres volt, csak egy jégrózsa állt benne, a jég többi része szilárd volt valamint teljesen átlátszó, így láttam a rózsa aprólékos vonalait.
- Köszönöm. Ez gyönyörű!-mondtam mosolyogva és megöleltem.
- Szívesen.-ölelt vissza. Az ajtó hirtelen kivágódott és belépett rajta Alec. Ó Alec.. az én Alecem. Olyan jó ezt kimondani, még ha csak gondolatba is.. Alec valamiért nagyon ideges volt. Elengedtem Solart és Alec felé fordultam.
- Mi történt?-kérdeztem szerelmem, közben letettem a jégkristályt.
- Valaki beengedett néhány vámpírt a Román klánból!-mondta gondterhelt arccal.
- MI?-kérdésnek szántam, bár egyszerű sikításnak is elment volna.
- Román klán?-kérdezte Solar.
- A Volturi ellen vannak.-mondtam tömören.- Hányan vannak?
- Tizenketten. Egy részével már végeztünk, de néhánynak sikerült átjutni rajtunk. Ők most valahol itt vannak a kastélyban. Az egészben a legrosszabb, hogy mind újszülött.-válaszolt Alec.
- Olyanok, mint mi Catlynnel?-kérdezte Solar, mire bólintottam.
- Katy!-mondtam és már rohantam volna a szobája felé, de Alec megállított.- Alec, segítenem kell rajta! Védtelen velük szemben!
- Kérlek, maradj itt! Demetri ott van vele. Te is tudod, hogy Dem az egyik legjobb harcos közülünk.-nyugtatott meg.
- Szeretnék segíteni!
- Én is!-mondta Solar. Alec rám nézett, majd Solarra. Némán annyit mondtam "Kélek, szükségetek van az erőnkre!" Úgy tűnik sikerült rávennem, így elindultunk hárman körbenézni a kastélyban, merre lehetnek a betolakodóink...