19.fejezet

Sziasztok! Itt van végre a fejezet, remélem, hogy tetszeni fog! :) Kicsit rövid, de mentségemre legyen mondva, hogy siettem!

(még mindig Anabelle szemszöge)
Némán szaladtunk végig a folyosókon, s közben kerestük a behatolókat. Azt tanácsoltam Alecnak hogy váljunk ketté. Persze Ő végig ellenkezett, de aztán sikerült valahogy rávennem, hogy Ő Solarral menyen a kastély keleti része felé én pedig épp az ellenkező részébe, oda ahol bejutottak. Útközben Jane-nel futottam össze.
- Te meg mit keresel itt? A bátyámnak vigyázni kéne rád! Miért nem vagy biztonságos helyen?-kérdezte, kissé dühösen.
- Jane kérlek, szükségetek van az erőmre!-mondtam.
- Nekünk pedig rád!-mondta.- Miután ide jöttél, a többiekkel együtt, élet költözött a kastély falai közé. Nem akarom, hogy történjen veled valami! Ezt meg kell értened!
- Tudom, de... nem ülhetek tétlen a szobámban, miközben tudom mi folyik a kastély falain belül!
- Rendben, ahogy akarod... de kérlek, ígérd meg, hogy vigyázol magadra! Kérlek!
- Megígérem!-mondtam. Jane bólintott, majd tovább indult. Néhány perc múlva, megláttam egy barna hajú lányt, eléggé... nem hétköznapi ruhát viselt.
Simán elmenne utcalánynak!-ez volt az első gondolatom. És ebből rá is jöttem, arra hogy ő nem lehet Volturis! Mivel a Volturi tagjai nem néznek ki... így! Nem tűnik újszülöttnek, de Alec azt mondta, mind az.. vagy nem?
- Ki vagy? És miért jöttetek?-kérdeztem.
- Semmilyen magyarázattal nem szolgálok neked volturi!-mondta morogva.- De ha megmutatod, hol van a börtönötök, talán megkímélem az életed...-ajánlotta fel.
- Ó, milyen kedves! Hagy gondolkozzak... NEM! Ki engedett be titeket?-kérdeztem morogva.
- Hogy hívnak?
- Felelj a kérdésemre!
- Melyikre?-kérdezte mosolyogva. Mi ez? Valami rossz játék?
- De legyen, ahogy akarod,-folytatta a vámpírlány- hisz úgy is végzek veled. A nevem Cassandra, a Román klánhoz tartozom. És azért jöttünk, hogy kiszabadítsunk pár foglyot, akár a sereg élete árán.
- Ezek szerint Te nem szándékozol meghalni.
- Eszem ágában sincs!-válaszolt nevetve.
- Ki küldött?-kérdeztem és próbáltam higgadt maradni.
- A neve Dean. Nem rég csatlakozott hozzánk.- A szavakat úgy mondta, mintha egy betanult szöveg lenne.
Dean, hát persze, ki más?-morgolódtam magamban.- De miért?- és akkor megvilágosodtam..
- Catlyn!-mondtam suttogva. Cassandra szája mosolyra húzódott.
- Látom többet tudsz, mint kéne. Ugye már vámpír a kicsike? Más különben ez az egész akció hiábavaló lenne.
- Mi dolgotok vele?
- Az apja viszont akarja látni a lányát, ennyi és persze a másikat is, Solar-t... azt hiszem.
- Az apja... nem ember?-kérdeztem.
- Mégsem vagy olyan okos! Az apja, a Román klán fővezére. És tudtad, hogy van egy bátyjuk is? Stefan-nak hívják és észvesztően dögös!
- Vladimir az apjuk?-kérdeztem csodálkozva.- Akkor... félvérek voltak?
- Nem, de ezt bonyolult lenne elmagyarázni. Inkább mutasd meg végre, hogy merre találom őket, aztán hagyj utamra menni!
- Jobb ötletem van! Te most azonnal visszahívod a sereged és aztán visszamész Dean-hez és megmondod neki, és Valdimir-nek, hogy a lányok szabad akaratukból vannak itt!
- Nem, sajnos ezt nem tehetem, mivel azt mondták: vissza ne merjek térni nélkülük. És én tiszteletben tartom a mesterem parancsát! Tudod, csatlakozhatnál hozzánk is! Egész jól kijövünk, nem gondolod? Még barátnők is lehetnénk.-mondta.
Ez meg mi a francról beszél? Barátnők... mi? Ennek elment az esze! Adok én neki barátnőt! - a kezemmel egy tűzgolyót formáltam, amit csodálkozva nézett. Meglepettségétől szólni sem tudott. Elmosolyodtam, s felédobtam a tűzgolyót, ami azon nyomban egy olyan "ketreccé" változott, mint amivel elkaptam Alex-ékat.
- Ki a fene vagy te?-kérdezte dühösen.
- A nevem Anabelle Volturi, legyen elég ennyi! -és a végén, valami meghajlás félét produkáltam.
- Dean mesélt rólad, azt mondta kerüljelek el... már értem, hogy miért.-morogta.
- Lehet, hogy mesélt, és milyen igaza is volt, nem de? -elmosolyodtam.
Cassandra rám mosolygott, mire én meghallottam egy morgást a hátam mögül. Mikor megfordultam megláttam Catlyn-t és Solar-t.
- Ó.. mily öröm látni a királynéimat!-hajolt meg kissé Cassandra.
- Ana...-suttogta Solar.- Sajnálom..-eloltotta a ketrecem, így Cassandra kiszabadult és azonnal rám vetette magát.
- Száj le rólam, te parazita!-morogtam és minden erőmmel ellöktem magamtól.
- Cass, hagyd inkább mennyünk!-mondta Catlyn.
- Solar!-mondtam, szinte kétségbeesve. Rám nézett, a pillantása esdeklő volt, majd egy szó nélkül visszafordult és elhagyta a kastélyt Cassandrával és a húgával. Tehetetlenül feküdtem a földön. Valami nem engedett moccanni. A kastély falai hirtelen sötétedni kezdtek.. Mintha a nap hirtelen eltűnt volna.
- ANA!-kiáltotta egy hang, mielőtt mindent beborított volna a végeláthatatlan sötétség.

Cassandra

komihatár: 6!!
Niki