7.fejezet

Sziasztok! Feltettem a 7.fejezetet! Tudom, ez most picit rövidebb, mint szokott lenni, de azért remélem, hogy tetszik! Komikat kérek!! Puszi niki23

(Katherine/Katy)

- Scar...-kezdtem, de inkább nem mondtam neki semmit. Csak azért hazudik mindenkinek, hogy védje ezt a semmirekellőt. Inkább Dem felé fordultam, mert már lassan kikészítenek az elméletei.- Demetri, nem történt semmi sem, csak beszélgettünk, szóval ne gondolj folyamatosan arra mit csinálhattunk bent!

- Majd agyj neki helyettem is! Tudom, hogy csak a jószándék vezérel, de ettől nem lesz jobb!-mondtam Scarlet felé fordulva.- Demetri, kérlek, hagyd abba, tudom, hogy beszélni akarsz velem, és el is magyarázok...-Scarletre néztem- mindent.

- Mindent?-nézett rám ilyedten.

- Mindent.-válaszoltam neki, majd ismét Demetrit figyeltem.- Ha lehet akkor ne tervezd el, hogy fogod különbféle módokon megölni.- mondtam és amilyen halkan csak tudtam hozzátettem- Ha valaki megfogja ölni, úgysem te leszel az!

- Rendben. 

- Oh, Alec, Anaék megérkeztek.-mondtam neki, de úgytűnik nagyon agyal valamin. Felix kicsit meglökte, amitől magáhoztért.

- Bocs, nem figyeltem. Mit is mondtál?-kérdezte felémfordulva.

- Ana és Jane megérkeztek.-ismételtem magam.

- Remek, úgyis beszélni akarok Janenel.-mondta. Mi? Jannel? Lehet, hogy Alec többet tud mint kellene...

- Oké. Demteri, beszélhetnénk?-kérdeztem, de csak a fejét rázta.- Kérlek.-mondtam neki kiskutyaszemekkel.

- Jó. Beszéljünk.

(Demetri)

- Nem lehetne, hogy kettesben legyünk?-kérdezte tőllem Katy. Kettesben akar lenni, velem? Dehát az előbb még Adam szobájából jött ki! De mégis... Velem akar lenni kettesben. Velem és nem Adammal!

- De. Mitszólnál ha a szobámban folytatnánk?-kérdeztemtőle, és a mondatom kétértelműsége miatt, most tuti elpirulnék, ha tudnék. Katy viszont félig ember, így az arca két oldalán vörös kis rózsák jelentek meg. És hallottam az egyre gyorsulószívverését is. Hát az biztos, hogy Adam hez nem így ment be.

- Jó. Menyünk.-mondta és én kinyitottam neki az ajtót, miután a szobámban voltunk, beakartam csukni az ajtót, de még mielőtt sikerültvolna Felix kiálltott utánnunk.

- Aztán nem rosszalkodni fiatalok!-a végén persze elröhögte magát. Becsuktam az ajtót és Katyre néztem. Felix előbbi kijelentésétől rákvöröslett. Asszem most én is ugyan így festenék... még jó, hogy teljesen vámpír vagyok!

- Nem akrsz leülni?-kérdeztem a kanapé felé intve.

- De.-mondta még mindig elpirulva, majd mikor leült az ágyat nézte. Engem, csak akkor érdekelt volna az ágy ha rajta fekszik, így inkább néztem őt, mit az ágyat. Mikor észrevette, hogy nézem rámnézett, majd a padlót fixírozta. Nagyon idegesvolt.

- Demetri, tudom, hogy nem nagyon tetszett, hogy bementem Adamhez.

- Ez igaz.

- De nem történt semmi köztünk, hidd el!-ahogy a szemébe néztem... Hittem neki.

- Hiszek neked. De miért akartál vele kettesben beszélni?

- Ez olyan dolog, amit Anaval kellene megbeszélnem.

- De ő nincs itt.

- Még.

- Jó. De miért mondtad, hogy mindent elmondasz, ha mégsem mondasz el mindent?

- Mindent elmondok.-nagylevegőt vett és belekezdett- Hazudtak.

- Alec is így gondolja.

- Sejtettem, hogy nem lehet ilyen könnyen férrevezetni, pedig pont őt kéne.-jegyezte meg magának.

- Miről beszélsz?

- Nem Scart akarta megcsókolni!-mondta ki egyértelműen. De ha nem Scart és nem is Alexát, Janet meg vékkép, akkor...

- Adam megakarta csókolni Anabellet?

- Igen.

- Ezért nem akartál kint beszélni vele.

- Igen. Nem akartam, hogy tudjátok.

- De nekem elmondtad.

- Nem akartam előted is titkolózni. Rajtad, Scarleten, Alexán, Jane-en, Anán, Adamon, Aron és rajtam kívűl más nem tudja. Bár lehet, hogy Alex és a társai látták...

- Aro honnan tudja? Csak nem?

- De, megmutattam neki a látomásom.

- És mit szólt?

- Hát... semmit. De egy igen érdekes tervféleséget ötlött ki.

- És miről szól a terve?

- Nem fog semmit sem tenni. Azt akarja, hogy Anabelle döntsön, kit választ végül.

- Ez érthető.

- Igen, de remélem, hogy a drágalátos unokatestvérem jól dönt!-mondta és a tekintete elhomályosult.

- Katy? Katy, mitörtént? Katy itt vagy?-hiába kérdezgettem nem felelt.
- Adam mindent elrontott!-morogta néhány perc elteltével.

- Ezt meg, hogy érted?

- Az előbb egy látomásom volt. Miután Alec nem tudott meg semmit Janetől, úgy döntött kiszedi Alexából...

- És Alexa elmondja neki?-türelmetlenkedtem.

- Igen. De nem az igazat...

- Ezt meg hogy...-azt akartam kérdezni, hogy, hogy érti, de közbeszólt.

- Végighallgatnál?-kérdezte kicsit dühösen. Bólintottam. Nagyon aranyosan néz ki, ha dühös...-gondoltam.

- Alexa egy kicsit megcsavarja a történetet és  úgy adja elő Alecnek, hogy Ana mászott rá Adamra. És ezek után Alec még Ana közelébe sem akar menni... Oh Demetri, ez rettenetes! Nem hagyhatjuk!

- Dehát mit tehetnénk?

- Közbelépünk! Dem, én már láttam őket... Alecet és Anat. Láttam Anat hozzámenni Alechez, még régebben. De ha most nem segítünk nekik, akkor ebből nem lesz semmi!

- Te már láttad az esküvőjüket?- Kíváncsi lennék, azt látta-e hogy mi is összeházasodunk...-gondoltam. Szinte már láttam magam előtt Katyt egy hófehér ruhában, az oltár elött...

- Demetri...-nem folytatta a mondatot Katy egyszerre volt zavarban, ámultságban és láttam a szemében(pár könnycseppen kívül, ami talán öröm könny volt, bár szomorú könny is lehetett), hogy tudja mit gondoltam az előbb. Ó, a fenébe is!-szitkozódtam magamban.- Azt látja, amit elterveznek! És én épp az esküvőnket tervezgettem!

- Szerintem... menyjünk... még mielőtt Alec...-csak akadozva tudott beszélni, még mindig kicsit zavarban volt.

- Menyünk!-mosolyogtam rá. Épp mikor kiléptünk az ajtón, megláttuk Alecet, amint Alexa szobája felé tart.

- Alec, épp érted indultam.-mondtam neki, mire megállt és megfordult. Katy oldalba bökött.- Vagyis indultunk.

- Miért?-kérdezte Alec.

- Nem akarsz oda bemenni!-mondta Katy.

- Mi?

- Alec, láttam! Jane nem mondott semmit, ezért Alexához mész, hogy meg tudd az igazat. De ha oda bemész, csak mégtöbb hazugságba ütközöl.

- Mi?-kérdezte Alec ismét. Katynek eleredtek a könnyei, de most határozottan a szomorúságtól.

- Én nem akarom, hogy bekövetkezzen az, amit láttam! És tudom, hogy te sem akarod!-mondta neki, a könnyeivel küzködve.

- Te láttadm, hogy mi is történt ott?-kérdezte, pár másodperc múlva Alec.

- Igen.

- Akkor mond el! Tudom, hogy te nem hazudnál.

- Én...- Katy a szavakat kereste, és válaszul felém fordult. Nem mondhatta el... ő tudja, mi lenne ha elmondaná, és nembiztos, hogy Ana megbocsát Alecnek, amiért széttépi Adamt. Mert tuti, hogy ezt tenné. Én is ezt tenném, ha Adam Katyt akarta volna megcsókolni.

- Én majd elmondom.-lépett ki ekkor ajtaján Alexa.

- NE!-kiáltott rá Katy- Te csak hazudnál neki.

- A maga helyében csedben marédnék Miss. az apám meg akarja támadni az unokatestvérem! Még te sem látsz mindent előre!Ha láttad volna mire készül az apád, akkor nem kellett volna kimmenünk elintézni őket!-mondta Katynek Alexa.

- Ha jól tudom Anebelle kapta el őket, ahogyan téged is elfog, amint meg tudja mit tettél!-válaszolt gonosz mosollyal az arcán Katy. Alexa elmosojodott.

- Nem lesz rá elég ideje. És most, ha megbocsátotok elmondanám Alecnek mi történt az erdőben.

- Remélem nem késtem le semmiről.-jelentmeg egyszer csak Anabelle, Janenel az oldalán. Mindenkire rámosolygott, kivéve Alexát.- Jane szólt, hogy kerestél.-fordult Alec felé. Jane eközben futó pillantást vetett Katyre, aki könytől áztatott arcal a fejét rázta. Jane kifújta a levegőt.

- Igen.

- És azt is elmondod, miért?-kíváncsiskodott Ana, bár szerintem már tudja a részleteket.

- Csak...-Alec a szavakat kereste- Hogy telt a vadászatod? Hallottam, hogy három vámpír megtámadott titeket.

- Oh, igen... nos egy kis időbe telt,-nézett Janere- de megoldottuk. És ha nem jönnek plusz hárman, akkor nekünk kellett volna bevoncolni őket.

- Értem...

(Alec)

- Alec, tudom, hogy nagyon akarsz tudni valamit! Látom a szemedben! Kérdez és válaszolok rá!-mondta Ana. Tényleg ennyire átlátna rajtam? És mit szólna, ha nem az erdőről kérdeznék, hanem arról tetszek-e neki...-gondolatmenetemből Ana hangja ragadott ki.

- Csak mond ki! Elegem van ebből! Mond ki végre és megtudod mi történt az erdőben!

- Rendben. Mi történt az erdőben?-kérdeztem végül.

- Adam nem Scarletet akarta megcsókolni, hanem engem.-hírtelen belémnyilalt a felismerés... tudtam, mindvégig tudtam. Mikor előszőr látta Anabellet, már akkor... már akkor is láttam a szemében, azt a vágyat, amit Alexéban. De nem hittem, hogy képes lenne többre is, mint távolró figyelni. Ekkor döbbentemrá mit is mondott Anabelle. Adam megakarta csókolni Anabellet! Ezért megfizet, az-az aljas szemétláda!-gondoltam. De még mielőtt mozdulhattam volna, Anabelle már mellettem termett. Nagyon gyors.-jegyeztem meg magamban.

- Hagyd!-suttogta. De miért akarná, hogy kíméljek meg neki? Ha csak, nem ő is akarta azt a csókot. De az nem lehet! Ő nem olyan! Kizárt, hogy tetszen neki Adam, Ő nem olyan mint Alexa és Shamanta... Ő teljesen más. De mégis, akkor miért?-gondoltam. Katyék felé néztem. Dem magához ölelte  Katyt, de közben ugrásra készen állt, s várta mikor rontok be Adamhez. Alexandra felé fordultam, gyűlölet égett a szemében, ami egyenesen Ana felé irányult, de őt ez cseppet sem érdekelte. Két kezét az arcomra tette, és lassan visszafordította, hogy belenézhessek, immáron, tündöklő rubinvörös szemeibe.

- Nem éri meg!-suttogta csak nekem- Jane azt mondta képes lennél megölni- ó, szóval Jane mondta neki, ezért áll itt? Hogy védje a szerelmét?- Tényleg képes lennél rá? Megölnéd? Miattam?-ha elmondom az igazat, vagy kiröhög, vagy a pokol legméjére fog kívánni. De mit tehetnék? Muszáj válaszolnom.

- Képes lennék rá.-miközben mondtam egyenesen a szemébe néztem. Rubinvörös szemeiben megcsillant valami.

- Csak miattam?-kérdezte immár boldogabban.

- Csak miattad.-mosolyogtam rá.

- Na nemár! Most komolyan, bedölsz a kiscsaj hazugságainak?-törte meg a hangulat varázsát Alexa. Jellemző!- Hazudik! Ő mászott rá Adamra, ott mindenki szeme láttára!- nem nagyon tudtam elképzelni a jelenetet, de nem hinném, hogy Ana olyan lenne, mint amilyennek Alexa leírja.

- Fogd be Alexa!-mordult rá Katy.

- Na tessék! Itt a másik hazug liba! Védi az unokatestvérét.-folytata Alexa. Mikor befejzte a mondandóját, Dem rávetette magát. Alexát a földhöz gyömöszölve, morogva megkérdezte.

- Na akkor ki itt a hazug liba?- Alexa Demetrire morgott, majd a morgást egy mosolyal váltotta fel.

- NE!-kiáltott Katy, aki bizonyára látta mit tervez Alexa.

- Késő bogaram.-mosolygott Alexa Katyre, majd Dem felüvöltött. Alexa bizonyára megrázta, s így sikerült letuszkolnia magáról. Amint felállt kapott egy jó erős fájdalomhullámot az én drága húgocskámtól.

- Elég!-üvöltötte Alexa.- Győztetek! Csak... Hagyd abba!- Jane abbahagyta a kínzást, így Alexa végre nem üvöltözött.

- Mitörtént?-lépett ki az ajtaján Adam. Hírtelen elborította fejemet a vörös köd. Nem gondolkodtam, csak azt tudtam, szét akarom tépni. Elindultam az ajtója felé, de a következő pillanatban kétkézt éreztem a melkasomon. Nem tudtam ki az, most csak az érdekelt, hogy végezzek Adammal. Adam kilépett az ajtaján és rámmosolygott. Elég! Most meghalsz!-kiáltottam magamban. Néhány hangot hallottam a távolból...

- Dem, meny segíts Ananak, már nem bírja sokáig!-Kiáltott Katy

- Nem! Demetri maradj ott.- Válaszolt a lefogóm, vagyis Ana.

- De Ana...

- Nem Katy, tudom mit csinálok!-mondta Ana.- Alec. Alec nézz rám! Kérlek, Alec nézz rám! Hagyd őt! Nem éri meg, hidd el!- A vörös köd, már kezdett elmúlni, Ana ra néztem. Szomorú volt, de amint meglátta, hogy ránézek, mosolyogni kezdett és egy könycsepp gördült végigi az arcán.- Köszönöm.-suttogta. Letöröltem arcáról a könycseppet. Mindketten vizsgáltuk az átlátszó folyadékot.

- Ha jól tudom, akkor ilyet nem csinálnak a vámpírok.-szólalt meg végül Ana.

- Nem... általában nem.-mondtam neki.- Köszönöm.-mondtam ugyan azt mint Ő az előbb. Ha nem állít meg... akkor Adamból már nem lenne semmi. És eléggé nagy annak a valószínűsége, hogy Alexa és Sam is rámtámadna.-gondoltam. Ana válaszképp megölelt. Megint átjárt a jóleső melegség, mint már annyiszor, mikor megérintett. Én is megöleltem, és ekkor vettem észre, hogy csak mi maradtunk a folyosón. Hálás voltam érte a többieknek, hogy elmentek, így Anaval lehetek.

* * *

Már egy ideje így álltunk mikor megszólalt mögöttünk Sulpicia.

- Sajnálom, nem tudtam, hogy zavarok.-mondta és tekintetével, hol engem, hol Anat vizsgálta. Mindeközben, elengedtük egymást, így már csak egymás mellett álltunk.

- Nem, dehogyis. Mi csak..-próbált Ana magyarázkodni, de nem talált szavakat.
- Jaj, el ne kezdj itt nekem magyarázkodni! Most velem kell jönnöd!
- Hová megyünk?-kérdezte Ana.
- A szobádba. Felöltöztetlek egy mesébe illő ruhába.-majd felém fordult- Alec, jobb lesz a indulsz. Minden Volturisnak a trónteremben kel lennie!-adta ki a parancsot, mire, bár nehéz szívvel, de búcsút intettem Ananak és elindultam a trónterem irányába.

(Anabelle)
Alec elment a trónterembe, én pedig a szobámban próbálgatom a szebnél szebb ruhákat, de úgytűnik, hogy Sulpicianak egyiksem tetszik.
- Valahogy egyiksem illik hozzád.-jegyezte meg vagy ötven ruhafelpróbálása után. Bemászott a szekrényembe és valahonnan a legeslegmélyéről előhúzott egy gyönyörű vörös bársony ruhát. A ruhát, a ruha alját lévő fodrok tették mégcsodálatosabbá. Mikor ezt a ruhát is felvettem, Sulpicia elégedetten nézett rám, és végre megengedte, hogy a tükörben megnézzem magam. Nem hittem a szememnek. Mintha a tükörben lévő lány, nem is én lennék. Aza lány... olyan mintha egy angyal lenne... A rubinvörös szemeihez, tökéletesen illett a ruha, amit feldobott a lány szőke haja.
- Hű..-csak ennyit tudtam kinyögni néhány perc elteltével, majd néhány perc múlva ismét megszólaltam- Ez tényleg én...
- Igen, kedveském. Ez tényleg te vagy!-válaszolt kinemmondott kérdésemre Sulpicia.
- Köszönöm.-mondtam mosolyogva.
- Ugyan, semmiség.-mosolygott rám.
- És, megkérdezhetem, hogy miért vagyok ilyen gyönyörű?-Sulpicia ismét rámmosolygott.
- A Volturi legfőbb vezetői elé mész... Ez amolyan beavatás féle lesz... Dönthetsz. Elfogadod, hogy Volturi vagy, vagy maradsz Summer.- És a többiek is dönthetnek? Mármint anyu, Michelle és Katherine is?
- Igen, ők is.
- Elnézést, de indulnunk kell.-szólt be valaki az ajtón.
- Rendben.-válaszolt Sulpicia és már fel is állt. A következő pillanatban megláttam ki áll az ajtóm előtt...