3.fejezet

(Michelle)

A lányok szinte beestek az ajtón amikor megérkeztek. Szerencsére, Demetri felhívott és elmondta mi történt, így nem lepődtem meg rajtuk. Bár Alec és Demetri lehetett volna egy kicsit elővigyázatos, ha már a Volturi testőrség tagjai.

- Anya, valaki követte minket.-mondta Katy, amikor meglátott.

- Miről beszélsz?-kérdeztem mintha nem érteném miről lenne szó.

- Hallottunk két férfit akik rólunk beszéltek és Katy azt mondta, hogy rajtuk is ugyan olyan köpenyt látott mint amilyen nekünk van.-mondta egy szuszra Anabelle.

- Szóval, azt mondjátok, két férfi követett titeket.-ismételtem utánunk. Bólintottak.-És most is itt vannak?- kérdeztem Katyhez fordulva. Lecsukta a szemét és megnézte.

- Nem. Épp hazafelé tartanak. És beszélgetnek. Aról beszélnek, hogy nem sikerült megvédeniük minket hanem épp ők kergettek el. És ezért mindketten szomorúak.-mondta Katy.

- Én, sajnálom őket.-mondta Anabelle.- Ha tényleg csak minket akartak védeni, és mi miattuk menekültünk, akkor szörnyű lehet nekik.

- Igen, szerintem is.-mondta Katy szomorúan. Jaj, olyan rossz őket szomorúan látni. Most szóljak Demnek és Alecnek, hogy jöjjenek ide és mondják el az igazat? De akkor meg Christina lesz mérges mert elmondtam nekik hogy micsodák. Nem, majd inkább később felhívom.

- Michelle. -szólt Ana- Szerinted lesz még ilyen? Hogy azért jön utánunk az az Alec és az a másik, mert meg akarnak védeni?- kérdezte Ana. És honnan tudja hogy Alec volt az egyik?

- Nem tudom, szerintem... Lehetséges, de nem én vagyok a jövőbe látó.-mondtam mosolyogva.

- Anyu, ki az a Demetri? És persze Alec.-monda Katy. Ez most hideg zuhanyként ért. Honnan tudja a nevüket.

- Nem tudom, te tudod a nevüket.-adtam az ártatlant.

- Láttam ahogy felhívsz valakit. És mikor beleszól a telefonba azt mondod: Demetri, szia, Michelle vagyok és köszönöm, hogy figyeltetek a lányokra. Aleckel mi van? : Majd vége lett a látomásnak.-Katy nem nagyon meséli el hogy mit lát általában megtartja saját magának, de most elmondta.

- Szóval az a másik aki téged védett az Demetri?-kérdezte Ana Katyt.

- Igen, azt hiszem.-mondta Katy fülig pirulva.- Téged, pedig Alec védett.

- Igen.-mondta Ana és ő is elvörösödött.

(Alec)

- Nem hiszem el, hogy szúrhattuk el ennyire? -kérdeztem Demetrit mikor közel jártunk a kastélyhoz.

- Nem tudom, talán...

- Talán?-kérdeztem.

- Megvakított minket a szerelem.

- Ez hülyeség.-mondtam.

- Nem, figyelj szerelmes vagy. Nem csoda, hogy meg akartad védeni. Én is ugyan így csinálnék.Vagyis, csinálok. -mondta Dem. És hittem neki, ő is ugyan úgy érzett Katy iránt mint én Anabelle iránt. Vajon szerelmes lehet valaki úgy hogy még csak nem is találkozik az illetővel?

- De akkor is, elmenekültek. Mert ott voltunk.-mondtam.

- Nem azért mert ott voltunk, hanem azért mert megijedtek.-mondta Dem, és nem mertem vitatkozni vele, mégis idősebb nálam vagy 1000 évvel.

- Alec, Demetri. Merre jártatok?-kérdezte Jane. Klassz, miért pont ma kell őrködnie?

- Sétáltunk.-válaszolt Demetri.

- Felszereléssel együtt?- Jane felhúzta egyik szemöldökét.

- Igen, sohasem lehetünk elég biztosak.-válaszoltam.

- Megint a két Summer lány után mentetek?-kérdezte Jane.

- Nem.-mondtam hátha békén hagy. De Jane nem hagyta annyiban.

- Szóval utánuk mentetek.-jelentette ki Jane

- Nem hazutsz jól az egyszer biztos.-mondta Dem.

- Az iker testvérem, hogy hazudhatnék neki?- kérdeztem Demetrit.

- Hahó, még mindig itt vagyok.-mondta Jane.

- Bocs.-mondta Dem.

- Nem kötelező pont nektek követni őket. Ez olyanoknak a feladata mint Chelsea és Afton. Miért nem adjátok át nekik?

- Jane, ez nem olyan egyszerű, különben is a mester minket jelölt ki erre a feladatra. Neki nem mondhatunk nemet.-válaszoltam.

- Ez igaz.-motyogta Jane.

- Miről beszéltek?-kérdezte ekkor a hátunk mögött Aro.

- Mester, mi... Christina felhívott, hogy figyeljünk a lányokra, ugyanis egy másik emberrel mentek el. És nem akartuk kockáztatni, hogy felfedjék magukat az emberek előtt.-mondtam Aro felé fordulva.

- Értem.-mondta Aro. Soha sem szerette ha valaki megemlítette Christinat. Régebben Aro és Christina nagyon szerették egymást. De Christina ember volt, Aro pedig vámpír, és Christina ember akart maradni. De aztán megszületett Anabelle, Aro lánya. Aro nem hagyhatta meghalni szerelmét így átváltoztatta. Christina, mikor megtudta mit tett Aro, elment a várból és magával vitte Anabellet. Aro ezt csak egyetlen kikötéssel engedte.  Nem hagyhatják el Volterrát. Miután Christina elment Aro engem és Demetrit bízott meg azzal, hogy figyeljük, és védjük meg őket.

- Elmehettek.-mondta szomorkásan és elindult a saját szobája felé.

(Aro)

Elküldtem Janet, Alecet és Demetrit a szobájukba és én is mentem a magaméba. Mikor Alec kimondta Christina nevét, a régi emlékek újra lejátszódtak a fejemben, egészen addig, hogy ők elmentek. Christinat az életemnél is jobban szeretem. De ő gyűlöl mivel átváltoztattam azzá, ami én is vagyok. De a lányunk... Anabelle, ő azt sem tudja, hogy van egy apja. Érdekes, de annak ellenére hogy mennyire vágyom arra, hogy találkozzak vele és megismerjem, nem teszek érte semmit. Bár, néha látom Demetri és Alec gondolatai közt mikor kimennek sétálni Katyvel. Katy nem sokkal Anabelle után született. Aztán Michellet is átváltoztattuk, mivel már emberként is különleges volt. Miután átváltozott megadtuk neki a lehetőséget, hogy csatlakozzon hozzánk, de ő inkább a húgához csatlakozott. Megértem, a húgának különben is nagy szüksége volt rá. Nem értem hogy Christina miért akarja, hogy a két lány ne tudjon róla, hogy léteznek vámpírok, sőt hogy félig ők is azok. De mióta kijelöltem Demetrit és Alecet hogy vigyázzanak Anabellere és Katyre, azóta mindketten mások. Demetri minden gondolata Katy körül, míg Alecé Anabelle körül forog. Két kíválló Volturis emberem fejét elcsavarta két kislány, és erről ők semmit sem tudnak. Erre mondatomra elmosolyodtam. Véglis ha úgy vesszük én, a Volturi vezetője szerelmes lettem egy emberbe, így nem szólhatok egy szót sem, de nagyon érdekes hogy Alec, akit saját fiamként szeretek, beleszeret a vér szerinti lányomba. Kopogtattak az ajtómon, majd meghallottam Rose hangját.

- Mester.

- Gyere, csak be kedvesem.-válaszoltam neki és benyitott a szobámba.

- Mester, én szörnyű dolgot tettem. Annak ellenére, hogy megtiltottad én... beszéltem vele.-hadarta.

- Kérlek.-mondtam és felényújtottam a kezem, mire ő megérintette és már rögtön értettem is miről beszél. Beszélt Christinával annak ellenére, hogy én mindenkinek azt mondtam, nem beszélhetnek a Summer családdal, bár ez alól Alec és Demetri kivétel. De nem szidhattam le Roset sem, mivel míg ember volt, ő volt Christina legjobb barátnője. Így várható volt, hogy egyszer még beszél Christinával. Elengedtem a kezét és ismét megszólaltam.

- Kedvesem, nem hibáztatlak azért mert beszéltél vele. Mégis csak a legjobb barátnőd volt.-a végén a volt szót már szomorúan mondtam.

- De mester, te azt mondtad, hogy...

- Tudom. De, megértelek.-nyugtattam meg.

- Köszönöm mester.-köszönte meg mosolyogva.

- Ne, köszönd.-mondtam- És most meny.